Festés órán nem tanulunk művészettörténetet. Minden órán más feladatot kell megvalósítani, virág, maszk stb.; mielőtt belekezdenénk, megnézünk pár diát, inspirálódni, hogyan vitték korábban vászonra a témát, majd mindenki szabadon előbányászhatja a saját belső vízióit. A lényeg a tapasztalás, a sajátélmény; minél mélyebbre merülni az életbe, kihalászni a sok amorf titkot, és formává gyúrni, ahogy a népfőiskola aranyszabálya írja.
Eddigi kedvenc feladatom az absztrakt önarckép volt: transzformáljuk magunkat olyan színű csíkokká, amilyen színeket viselünk. Ki kellett keverni azt a 8-10 színt, amit aznap felvettünk; hasznos, ha az ember lánya szereti magán az élénk színeket.
Festéshez akrilfestéket használunk, flakonokban sorakozik az öt alapszín, kék, sárga, piros, fehér, fekete, ebből kell mindent előállítani. Az első órán megijedtem, de aztán csak előgomolyogtak a fejemben a színkeverés alapszabályai, és mára már bármelyik színt előállítom.
Az absztrakt önarckép napján véletlenül épp a kedvenc színű ruháimat viseltem: sárgászöld (vagy zöldessárga), sötétkék, meg egyéb kék, aminek nem tudom a pontos nevét, piros, világoslila, világosszürke, fehér és természetesen türkiz, telten, melegen. Korábban már eljátszottam a gondolattal, hogy meg kéne próbálnom türkizt összerakni, és tessék, tálalva a kihívás.
A műterembe lépve körülhullámoznak a színek, az ábrák és a fény. Üres papír az állványra, és elő jó pár tányér, amin nemsokára megjelennek majd a színmasszák, hogy aztán a papírra vándoroljanak.
De hogyan keverjünk türkizt? Végy sok kéket, és kezdj el hozzá sárgát adagolni. Apránként, óvatosan, amíg el nem éred a kék és a zöld közti határvonalat. Esetleg hozzá lehet tenni a korábbi, elszúrt türkizkísérletekből, különösen, ha zöldesebb árnyalatot szeretnénk. Amikor a festék épp annyira zöld, mint amennyire kék, elértük a türkizalapot, de ez még csak nyers szín, finomításra szorul. Deríthetjük egy kis fehérrel, hogy ne legyen olyan mély és komor, legyen inkább könnyed. A türkiz csodája, hogy meleg kék - de hogyan csempésszük bele ezt az ellentmondást, a melegséget? Kezdj el bele sárgát csepegtetni, finoman, keverd el minden csepp után, ellenőrizni, nehogy átbillenj zöldbe, mert a türkiz - napfény kékben.
Amikor megvolt a türkiz és a maradék nyolc szín, megálltam megtervezni a csíkok sorrendjét. Sokkal több van egy absztrakt önarcképben, mint azt sokan gondolják. Kezdődjön a pulóverem a lap bal szélén: sötétkék, sárgászöld (vagy zöldessárga) és türkiz. Épp úgy váltják egymást a csíkok a papíron, mint a pulóveren. Mellé kerüljön a tűzzománc ezüstfülbevalóm: tengerkék (hívjuk így), zöld (elrontott türkizkísérlet), zöldessárga (pont, mint a pulóverem), és a világosszürke, ezüstöt imitálni. Zárjuk le egy vastag zöldessárgával, és ezzel a fejemről le is ugrunk a lábamra, mert a Converse-em cipőfűzője pont olyan sárgászöld vagy zöldessárga, mint a fülbevalóm közepe (össze vagyok rakva, mint a lego), és a vastag sárgászöldes csík jelképezi a fülbevalóm végét és a cipőm kezdetét. A sárgászöld után piros, világoslila, fehér és világosszürke - ez a cipőm. Fessünk mellé egy dupla világosszürke csíkot (épp, mint a cipőm egyik színe) - felkerült a farmerem is (nem, tényleg nem kerül sok időmbe reggelenként a perfekt színösszeállítás). És ha már a nadrágomnál tartunk, jöjjön mellé megint a sötétkék, sárgászöld (vagy zöldessárga) és a türkiz, vagyis a pulóverem. Körbeértünk - illetve a lap jobb szélére. A papírt beborítja a színesszenciám.
Snitt.
Nemcsak a festés órán, a művészeti szakon sem oktatnak művészettörténetet. Létezik (jelen van) az egyén és a szín.
Épp tegnap este került sor egy nagy népfőiskolai koprodukcióra. A művészeti osztály hátteret festett napokon keresztül: expresszív, lélegző geometriai formákat; ki-ki ami a fejében megfogant. Majd tegnap este magát festette a sok művész, testfestékkel; expresszív, lélegző test. Ki-ki a saját háttere elé állt, és létrejött az expresszív, a lélegző. Jött a fényképész osztály meg a komplett felszerelés (fényképezőgép, világosítás, a népfőiskola rendelkezésre bocsát mindent), hogy megörökítsék az expresszívet és a lélegzőt. Majd minden festett művész a társai háttere elé állt a sajátja után, és kattogott tovább a sok fényképezőgép. Mert itt egymás várát is építjük. És összvárat a sok kicsiből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése