2012. március 13., kedd

A női emancipáció jótékony és sajnálatos következményei



     Dániában rendkívül magas színvonalra fejlődött az emancipáció, ami számos dologban tetten érhető. A családban férj és feleség egyenrangú (nemcsak egyenjogú) - tehát nemcsak a nők, hanem a férfiak is felszabadultak a korábbi keretek (korlátok) alól. Mindkettő egyformán veszi ki a részét a gyereknevelésből, bármelyik szülő elmehet gyesre, és teljesen általános esténként babakocsit toló apukákat látni az utcákon, hogy anyukának is jusson magára negyed óra.
     Társadalmi nem úgyszólván nem létezik. Miért állítom ezt? Viselkedésében semmi nem különbözteti meg egymástól a nőket és a férfiakat: a nők nem mennek előre az ajtóban, és a férfiak nem cipekednek többet. A dán lányok furcsállva, ha nem épp megsértődve néztek a magyar fiúkra, amikor azok előre akarták őket engedni. Aztán pedig majd' megszakadtak, amikor a sörös ládákat kellett az iskola bárjába cipelni, fújtatva, ketten összefogva igyekeztek a rekeszeket felpakolni a kocsira, de hát egy nőnek is bírnia kell annyi súlyt, amennyit egy férfinak, hisz ha már emancipálódunk, úgy igazságos, hogy kölcsönösen átvegyünk egymás feladataiból. Aztán nem győztek hálálkodni a magyar fiúknak, amikor azok kivették a kezükből a sörös ládát, hogy nincs apelláta, ők viszik tovább, ne kerüljön egy lány se sérvvel kórházba...
     Itt a hölgyek nem várnak udvariasságot a másik nemtől (talán nem is hölgyek többé...?) A nőnap rég feledésbe merült errefelé, felköszönteni is tré ilyesmivel egy XX kromoszómást, nemhogy virágot venni. Nincs megkülönböztetés (különbség se lassan...). Meg minek ünnepeljék őket az XY-ok, ha átvállaltak egy csomót a női lét misztériumából (már amit biológiailag lehetséges...), igazságosan megosztandó a terheket? Szóval úgy tűnik, a nők kezében már nincs annyi adu, amivel kieszközölhetnének maguknak egy ünnepnapot.
    Különben is, az emancipált nő, aki már nem a férfi otthonának angyala, hanem a saját útját járja (megszabadult a férfitól...), ne várja, hogy a lába elé boruljanak. Emancipált nők nem kapnak virágot - és ezt nem Dániában tanultam.
     A nők kaptak és cserébe fizettek - nem lehet kikerülni a deal szabályát. Milyen jól jön a közismert tény, hogy kis hazánk, a benne szocializálódott férfiakkal együtt, ötven évvel van lemaradva a jelenkortól, így odahaza nem tűnt még el a társadalmi nem. Itt hangos köszönömöt (és kacér pillantást) érdemel az otthon megszokott apró figyelmesség, hogy én lépem át először a küszöböt. Dániában imádom a magyar férfiakat.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése