Úgy érzem, Dániában szeretik a szabályokat. Természetesen a népfőiskolából indulhatok ki, hiszen itt szerzem az elsődleges tapasztalatokat. Itt mindenre van szabály: a napirendre, hogy mely napokon és mely órákban lehet alkoholt fogyasztani (csütörtök-szombat, a bár nyitvatartása szerint), melyik hétvégén ajánlott hazamenni (a többin is lehet persze, de tervszerűen a hivatalos "homegoing weekenden"), még a szabadidő eltöltésére is, léteznek ugyanis a népfőiskolai estek (többnyire koncert), amiken kötelező a részvétel, és ha kevesen jelennek meg, a tanár akár a szobákból is előkeríti a jónépet (bár ez utóbbi kirívó eset). A szabályok benne vannak a levegőben. Amikor Koppenhágában aludtam a dán buddhista lakásán, egy éjszaka alatt vagy három szabályt is említett, például "first rule of this flat", hogy az veszi a következő cigipapírt, akinél elfogyott; a másik két szabályra nem emlékszem. Idézzük csak fel, milyen könyörtelenül tereltek szabályos mederbe (helyre) érkezésem napján a dán vasutaknál.
Ha valami nem tetszik a vezetésnek, elintézi egy szabállyal. Például. A népfőiskola alagsorában van egy könyvtárrész, ahonnan a diákok is kivehetnek könyvet (elvehetik a polcról, csak tegyék majd vissza), mellette otthonos kanapék és nagy tévé. Igazi közösségi kuckó, amit hamar felfedeztünk mi külföldi diákok, és ott kezdtünk csoportosulni, teázgatni, tévét nézni. Igen ám, de mint kiderült, ezt a részt elsősorban az üdülővendégeknek alakították ki, és habár amikor először körbevezettek minket az iskolán, azt mondták, nyugodtan használhatjuk, úgy tűnik, átléptünk egy határt, mert pár hét után a tanári kar hozott egy szabályt, hogy attól kezdve népfőiskolai diák nem üldögélhet a könyvtár részlegen és a tévé előtt. Menjünk szépen a Café Farmorba.
A szabálykövetést szélesebb spektrumon is értelmezhetjük. Például a Koppenhágában leláncolatlanul állomásozó rengeteg bicikli annak is köszönheti a szabadságát, hogy itt respektálják az ősi törvényt: "Ne lopj!" Mindenki tartja magát ehhez, mert tudják, ha egy is elkezdi, mindenkinek rossz lesz. Hasonlóan magától értetődő, hogy "fizesd be az adót", mert abból lesz a jóléti állam. Ha csak egy is megengedi magának a mulasztást, és lyukat vág az építményen, a lyuk végül akkorára terjed, hogy tönkreteszi a statikát.
Persze minden a szabály természetén múlik, illetve hogy a vezetés, legyen az parlament (nem kizárólag a kormánypárt) vagy épp a tanári kar egy népfőiskolán, milyen előírásokkal dúcolja alá a nép életét, valóban a közjót szolgálja, vagy a saját hatalmát. Létrehoz a ráruházott felelősséggel, vagy visszaél vele. Maradjunk annyiban, hogy Dániában nem tűnnek megnyomorítottnak az emberek, de tény, hogy a kedvére tenni nem lehet mindig mindenkinek, ám a szabály a közösség minden tagjára vonatkozik, és ez az elsődleges szabály.
Elvileg nem szokás kiskaput és kerülőutat keresni, aki erre fanyalodik, rosszallás a jutalma. Van néhány dán diák, külföldi meg pláne, aki elalszik reggel, nem jelenik meg a gyülekezőn, "elfelejti" a kitchen dutyt, a többiek viszont érezhetően számon tartják és helytelenítik a lógást, mert a renitens a közös munkából vonja ki magát. A távolmaradást a dán diákok is sérelmezik, anélkül, hogy a tanári szigor lecsapna.
"Tedd a dolgod, és állj a helyedre az egészben", ez a parancs árad kimondatlanul az ember felé Dániában. Elvárják, ugyanakkor bíznak a másikban, hogy teljesíti a rá eső részt. Ha valakit mégis megkörnyékezne a kísértés, hát megálljt parancsol a félsz, hogy úgyis lebukik, ha mást nem, a csupasz ablakon át meglátnák, hogy a tilosban jár; és onnantól büntetés illetné meg, kiközösítés. S hogy mi a feladat? Eligazít a sok szabály. Alighanem a szabályok tartják össze Dániát, legfőképp a skandináv jóléti állam utópista építményét. Ezért tanácsolhatta az egyik tanár a kelet-európai anomáliák megszüntetésére, hogy "Build a system, for God's sake!"
csak így tovább érdekes
VálaszTörlés