Nem szűkölködünk a népfőiskolán, illetve a népfőiskola sem szűkölködik: több tízezer koronát érő festmények lógnak a falakról, és egy ízben rendeltek vagy öt pianínót, mert nem volt elég az a tízegynéhány, ami szanaszét álldogál az épületben. Félelmetes ez a mérhetetlen és természetesnek vett jólét. De honnan jön ennyi pénz a népfőiskolára?
Egyrészt természetesen a diákok tandíjából. Minden dán diák 4000 eurót fizet a félévért, és a dán állam ugyanennyivel kiegészíti az összeget a népfőiskolának. A kelet-európai diákok 600 eurót fizetnek, ehhez is a dán állam teszi hozzá a hiányzó részt, tehát mi, külföldiek a dán adófizetők támogatásával chillezünk a népfőiskolán, bár nem vagyok benne biztos, hogy a dán adófizetők ezzel tisztában vannak. A dán állam 2006-ban indította az ösztöndíjprogramot a 2004-ben csatlakozott EU-tagállamokból érkező diákoknak, és az idei évben lehet utoljára igénybe venni. A tandíjban nemcsak a szállás, az étkezés és az órák, hanem egy berlini tanulmányút is benne foglaltatik, ahova májusban megyünk. Evidens tehát, hogy a népfőiskola nem a diákokról akasztja le a nagy lét.
Nemcsak diákok járnak a népfőiskolára. Időseknek egy-egy hetes kurzusokat tartanak golfozásból és bridzsezésből, sőt számítástechnikából is, mert Dánia mindent digitalizálni akar a közeljövőben, és ne legyen leszakadás. Ahogy a plakáton láttam, egy heti bridzsezés 4000 dán koronát kóstál, a nyugdíjasok ennyit perkálnak, hogy pár napot kártyázgassanak a népfőiskolán. Szinte minden héten érkezik új csoport, és ilyenkor egy-egy tanár felelős a programjaikért, hogy rendben menjen az üdülésük - mint látható, a népfőiskolai tanítás egész embert kíván. A számítástechnika-kurzusokat is itteni tanárok tartják. Fogad a népfőiskola egyéb vendégeket is, például néhányan kizárólag azért jönnek, hogy sétáljanak és biciklizzenek az erdőben, hogy tisztuljanak kicsit a vidéki csendben. A bjerringbrói székhelyű szivattyúgyártó multicég, a Grundfos is a népfőiskolán szállásolja el a külhoni irodákból érkező munkatársait. A népfőiskola épületében külön szárnyat és apartmanokat alakítottak ki az üdülőknek.
A népfőiskola tehát nemcsak állami forrásokból tartja el magát. Sőt, külön PR-munkatársat alkalmaznak, hogy pörögjön a fundraising, például a legújabb pénzszerzési lelemény, hogy leszervezzenek a tanárok zenekarának egy-két fellépést (több tanár családostul a népfőiskolához tartozó házakban lakik, idejárnak étkezni, valószínűleg innen is a nagy elkötelezettség). No meg arra is kell a PR-os, hogy felhajtsa a potenciális dán diákokat, akik nemcsak a szerencsés véletlennek köszönhetően toppannak be, hanem plakátok és egyéb reklámfogások vezetik őket ide.
A reggeli gyülekezőkön, közösségi programokon is gyakori téma a pénz, illetve hogy a pénzt szerezni kell, nemcsak az ölünkbe hullik, hanem többnyire a nyugdíjas üdülővendégektől jön, és hogy mennyit hoz a konyhára az iskola jó híre, amit a mi dolgunk is építeni és terjeszteni.
Snitt.
Tehát nem szűkölködünk. A népfőiskola igyekszik nem pocsékolni, ha valamelyik étel nem fogy el, próbálják beledolgozni a másnapi ebédbe, de így is sok maradék kerül a szemétbe. Ahogy hallottam, a félév elején egész tepsi megmaradt süteményeket dobtak ki, igaz, azóta nincs minden este édesség.
Elképesztő, hogy itt mennyi a felesleg, más helyein a világnak pedig mekkora a hiány.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése