Tegnap elkezdtük vesézni a dán boldogság titkát, ma tovább vesézzük. Nézzük, mi számít Dániában értékesnek. Az autónk márkája, a ruhacímke, hogy mit mutatunk a külvilág felé? Nem. Itt nem öltöznek kirívóan, visszafogott sportcipő, farmer és bő blúz, ez az átlag dán fiatal viselete, puccos kocsit is talán ha egyszer láttam a bő három hónap alatt, az is német rendszámú volt; semmivel sem extravagánsabbak vagy trendibbek a kelet-európaiaknál. Dániában nem a pózolás adja a személyiséged értékét.
Itt a pillanat a fontos, és a sok apróság, amit a pillanatban találsz. Sétálni az erdőben, feltöltekezni a természettel a dolgos hétköznapokra, és a barátokkal lenni, közösen csinálni valami jót, ez a becses immár. Emlékezzünk csak, ezt a mentalitást a dán állam is serkenteni próbálja a sok támogatott, apró és nagyobb sportklubbal. Nem hajtani, kergetni a mulandót, a tárgyakat, amikre előbb-utóbb ráteszi a kezét az enyészet (vagy ha nem bomlanak le, hát a szeméthegy), hanem olyan emlékeket gyűjteni, amikre ha az ember visszanéz, azt mondhatja, érdemes volt élni.
A másik fontos faktor, amit már említettem is, hogy a dánok (saját bevallásuk szerint) nem várnak túl sokat, inkább kevesebbet, és a legrosszabb kimenetelre (is) számítanak. Így nem kergetnek irreális illúziókat, viszont amikor valami jó történik, vagy kicsit jobb annál a kevésnél, amit elővételeztek, már szerencsésnek érzik magukat, és ami fő, meg tudnak elégedni azzal, amit kaptak.
Megkockáztatom azt is, hogy mivel mindenkinek jut valami (ami azért máshol is így van, nemcsak Dániában), és mindenki örül a maga valamijének, nem érzi magát kisemmizve attól, hogy a másiknak valami más jutott, és neki pedig nem jutott minden. Úgy érzem, itt kevésbé tűnik zöldebbnek a szomszéd kertje.
A pillanatnak élni, apróságoknak örülni, az emberekre fordítani az időnket, megelégedni - minek is az ellentéte ez? Mindig egyre többet akarni, magasabbra vágyni, soha nem nyugodni, halmozni, a birtoklásért dolgozni, és végül felfújódni, mint a Kis Gömböc (aztán kopp...).
Szerencsére itt-ott, és nemcsak Dániában, leginkább az emberi mentalitásban, már látszanak a jelei, hogy ezt a valamiért mindig teperő, énközpontú amerikai álmot és fogyasztói társadalmat lassan felváltja a fenntarthatóságra és együttes élményre/érzésre épülő post-consumer society. Azonban tekintve, hogy a skandináv jóléti állam a fogyasztói társadalomba vetett hit fénykorában épült, arra az elképzelésre, hogy a növekedés folyamatos (az anyagi gyarapodás fialta a jóléti szolgáltatásokat), adódik a kérdés, mennyire menthető át a rendszer egy olyan korszakba, ami nem a javak sokasodásával, hanem mérséklésével számol. Ezt a kérdést oldják meg a közgazdászok, legyenek szívesek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése