Búcsú

    Mit szeretek Dániában? Hogy nagyra becsülik a kortárs művészetet, és összhangban élnek a természettel. Ahogy az áthatolhatatlannak tűnő felhőrétegen végül mindig átverekszi magát a bőrmelengető napfény, és utat váj a házakba, mert a mérnökök és kivitelezők figyelnek rá, hogy utat engedjenek neki. Szeretem, hogy az élhetőre tervezett településeken egymással ölelkezik művészet és természet, és jut hely minden élőlénynek.
    Szeretem az elmeháborító skandináv zenét, de a szintén elmeháborító dán humorra nem tudtam rátanulni. Szeretem, hogy ölelgetik egymást az emberek, és a visszafogott sportcipők azon vetületét, hogy nem dicsőség a flancolás.
    Viszont nem szeretem a visszafogott sportcipőkben, hogy az uniformizáltságot is szolgálják, ami nem a szívem csücske, akárcsak a beszabályozottság. Nem szeretem a közönyt sem, amivel jó párszor találkoztam.
    A dán utópiáknak elismeréssel adózom, a nagyobb utópiának és az ebbe ágyazott kisebb utópiának egyaránt.

    A népfőiskolának hálával tartozom, hiszen gondoskodott rólam, szeretettel építgetett, kitalálta az el nem gondolt vágyaimat, és a tenyerén hordozott. Néha megpróbált megregulázni, de ennyi belefért. Legfőképpen pedig vezetett a felfedezőúton.
    Azt mondták, a népfőiskola tanítani is akart, a demokráciáról. Nos, az itteni társadalmi tanulmányok alighanem egész másról szóltak, mint amit a tantervbe írtak. Szóltak a dán jóléti modellről és arról, milyen hely jut a kelet-európaiaknak ebben a dán jóléti modellben. Legtöbbször azonban a mosolygó megosztottságról szóltak. Rájöttem, nem az a lényeg, hajlandóak vagyunk-e angolul beszélni vagy sem, ez csak a tünete az elzárkózásnak, ami a belbecset uralja, és csak ha ez megváltozott, akkor lesz közös nyelv. Én nem attól öregedtem pár hónap alatt éveket, hogy a rezsivel és a kajapénzzel zsonglőrködtem kis hazánkban, hanem attól, hogy ezt itt látnom kellett (és kipróbáltam). Megtanultam egy életre az ilyen-olyan  népfőiskolai leckékből, hogy egy jó közösségben mindenkinek jut hely, csak a közönynek és rosszindulatnak nem. És hogy érdemes azért munkálkodni, hogy ne letörlődjenek, hanem keveredjenek egymással a színek a palettán.