Nem tartott ki végig mindenki a népfőiskolán. A dánok közül is néhány diák végleg hazautazott a félév letelte előtt. Volt, aki az iskolán kívül álló okból, másnak pedig nem feküdt annyira a neves intézmény, vagy egyszerűen besokallt (mindig együtt lenni, mindig alkotni...); vagy ellenkezőleg, nagyon elcsúszott az unalomban. Időnként pont azokat nem sikerült elkapni, akik amúgy is "megcsúszósak", problémásabbak, akiket a népfőiskola épp visszavezetni akar vagy helyet találni nekik a társadalomban, az egyik hidden agenda szerint. A népfőiskolán mindig megrendült hangon jelentették be, ha valaki elment idő előtt; nem jó reklám az elégedetlenül távozó.
A külföldiek közül is elmentek már többen, így a vége felé. Jövünk-megyünk, együtt vagyunk-elválunk. Váltjuk egymást; továbblépünk, átveszi majd helyünket az új generáció. Váltogatjuk is; bármilyen csúnyán hangzik.
Egyeseknek vizsgák miatt kellett hazautazni; mások egyszerűen úgy érezték, eleget voltak már itt, hazavágytak. Hosszú idő az öt hónap, tökéletesen elég arra is, hogy az ember elveszítse a lelkesedését. Ketten Berlinben ragadták meg az alkalmat, ahonnan könnyebben és gyorsabban hazajutottak. Egy lengyel lány, aki Skóciában járt egyetemre, tehát komoly tapasztalatai vannak, milyen, ha nem fogadnak be könnyen, annyira megunta a dán-külföldi elkülönülést, és hogy be vagyunk zárva egy pici városkába (nagyon drága innen a vonatjegy bárhova) meg egy halom szabály közé, hogy Berlinből hazautazott Lengyelországba. Álltunk páran a hotel ötödik emeletén Berlinben, figyelve, ahogy ő meg ott áll már a liftben az ölelős búcsúk után, azelőtti pillanatban, hogy csukódna a liftajtó, és akkor jutott eszébe: "Csak az egyik tanárnak szóltam, hogy elmegyek, légyszi adjátok át üdvözletem a többieknek!"
Karolina is lelépett már, Koppenhágába költözött. Talált bébiszitter munkát júniustól egy angol-amerikai házaspárnál a koppenhágai Rózsadombon (adózás után havi 15.000 koronáért, bár ugyanezért a munkáért egy dánnak minimum 19.000 korona járt volna, világosították fel; csak emlékeztetőül, a kód 1 Ft = 40 DKK, és Karolinának még diszkriminatív fizetéssel és magasabb megélhetési költségekkel is jobban megéri itt tengődni, mint Lengyelországban - anyagilag biztosan). Először Skype-on bonyolította az interjút, majd felutazott személyes találkozóra, és övé lett a meló, nem utolsósorban, mert a külföldi házaspárnak nem fontos a dánság, viszont Karolina mellett szólt, hogy versenyképes áron vállalta. Egy lengyel párral közösen bérel szobát, akik szintén itt kezdték a népfőiskolán, illetve menet közben haza kellett utazniuk, és csak Koppenhágáig jöttek vissza. A lengyel pár lány tagjának is majdnem lett pincérmelója egy olasz étteremben, csak mire visszajött Lengyelországból, nem volt meg a hely; addig üsd a vasat, amíg meleg. Jó dobbantó a népfőiskola, beleugrani a jóléti államba.
Persze nem biztos, hogy ez ellenére van a dán államnak. Talán pont ez lehet a Cirius-ösztöndíj "hidden agendája": megnyitni a kapukat a jóléti társadalom potenciális sorkatonái előtt, hiszen be kell tölteni minden állást, ami adót termel, azokat is, amiket a dánok az alacsony fizetés miatt nem vállalnának el. Ki tudja, talán a kelet-európaiak ösztöndíjának további hidden agendája, hogy találkozzanak velünk a dánok, szokjanak minket, és fogadóképesebbé váljanak.
A népfőiskolai javakkal akkor is ügyesen lehet sáfárkodni, ha nem Dániába tervezünk. Karolina mellesleg az iskola stúdiószobájában felvett 12 számot, mondhatni egy komplett albumot, ezzel lendíteni majd a zenészkarrierjén. Egy magyar lány recycling ékszereket készít itteni "alapanyagból", komplett kollekciókat legyártott már. Én is összegyűjtöttem nem kis élményanyagot, jó lehet bármire később. A jóléti államot lehet szeretni és kevésbé szeretni, egy valamit mindenképp érdemes, ha már itt vagy: kihasználni.
A külföldiek közül is elmentek már többen, így a vége felé. Jövünk-megyünk, együtt vagyunk-elválunk. Váltjuk egymást; továbblépünk, átveszi majd helyünket az új generáció. Váltogatjuk is; bármilyen csúnyán hangzik.
Egyeseknek vizsgák miatt kellett hazautazni; mások egyszerűen úgy érezték, eleget voltak már itt, hazavágytak. Hosszú idő az öt hónap, tökéletesen elég arra is, hogy az ember elveszítse a lelkesedését. Ketten Berlinben ragadták meg az alkalmat, ahonnan könnyebben és gyorsabban hazajutottak. Egy lengyel lány, aki Skóciában járt egyetemre, tehát komoly tapasztalatai vannak, milyen, ha nem fogadnak be könnyen, annyira megunta a dán-külföldi elkülönülést, és hogy be vagyunk zárva egy pici városkába (nagyon drága innen a vonatjegy bárhova) meg egy halom szabály közé, hogy Berlinből hazautazott Lengyelországba. Álltunk páran a hotel ötödik emeletén Berlinben, figyelve, ahogy ő meg ott áll már a liftben az ölelős búcsúk után, azelőtti pillanatban, hogy csukódna a liftajtó, és akkor jutott eszébe: "Csak az egyik tanárnak szóltam, hogy elmegyek, légyszi adjátok át üdvözletem a többieknek!"
Karolina is lelépett már, Koppenhágába költözött. Talált bébiszitter munkát júniustól egy angol-amerikai házaspárnál a koppenhágai Rózsadombon (adózás után havi 15.000 koronáért, bár ugyanezért a munkáért egy dánnak minimum 19.000 korona járt volna, világosították fel; csak emlékeztetőül, a kód 1 Ft = 40 DKK, és Karolinának még diszkriminatív fizetéssel és magasabb megélhetési költségekkel is jobban megéri itt tengődni, mint Lengyelországban - anyagilag biztosan). Először Skype-on bonyolította az interjút, majd felutazott személyes találkozóra, és övé lett a meló, nem utolsósorban, mert a külföldi házaspárnak nem fontos a dánság, viszont Karolina mellett szólt, hogy versenyképes áron vállalta. Egy lengyel párral közösen bérel szobát, akik szintén itt kezdték a népfőiskolán, illetve menet közben haza kellett utazniuk, és csak Koppenhágáig jöttek vissza. A lengyel pár lány tagjának is majdnem lett pincérmelója egy olasz étteremben, csak mire visszajött Lengyelországból, nem volt meg a hely; addig üsd a vasat, amíg meleg. Jó dobbantó a népfőiskola, beleugrani a jóléti államba.
Persze nem biztos, hogy ez ellenére van a dán államnak. Talán pont ez lehet a Cirius-ösztöndíj "hidden agendája": megnyitni a kapukat a jóléti társadalom potenciális sorkatonái előtt, hiszen be kell tölteni minden állást, ami adót termel, azokat is, amiket a dánok az alacsony fizetés miatt nem vállalnának el. Ki tudja, talán a kelet-európaiak ösztöndíjának további hidden agendája, hogy találkozzanak velünk a dánok, szokjanak minket, és fogadóképesebbé váljanak.
A népfőiskolai javakkal akkor is ügyesen lehet sáfárkodni, ha nem Dániába tervezünk. Karolina mellesleg az iskola stúdiószobájában felvett 12 számot, mondhatni egy komplett albumot, ezzel lendíteni majd a zenészkarrierjén. Egy magyar lány recycling ékszereket készít itteni "alapanyagból", komplett kollekciókat legyártott már. Én is összegyűjtöttem nem kis élményanyagot, jó lehet bármire később. A jóléti államot lehet szeretni és kevésbé szeretni, egy valamit mindenképp érdemes, ha már itt vagy: kihasználni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése