Mint írtam, a dán népfőiskolán az életre kívánnak tanítani. Ehhez hozzátartozik, hogy az ifjúságot beleszoktassák az élet néhány triviális, gyakorlati szabályába. Mit értek ezalatt? Azt a könnyen feledésbe merülő fizikai törvényszerűséget, hogy a szoba nem öntisztuló, és az edények nem mossák el magukat.
Szerda délelőtt tanóra helyett mindenki kötelezően kitakarítja a szobáját, a hozzátartozó fürdőszobát és előteret, továbbá be kell osztani a hálófolyosók és a hozzájuk tartozó konyhák takarítását. A tanárok bármikor betoppanhatnak ellenőrizni a rendet, és a hanyagok retorziókra számíthatnak. Senki nem tiltakozott; mindenki tisztában van vele, hogy rögzített keretek nélkül elárasztana minket a kosz és a káosz.
Egy hálóblokk kettő darab kétfős hálószobából, valamint fürdőből és előtérből áll. Négy embernek kell tehát egymás között meghatározni a takarítás menetét, illetve a takarítási igényszintet - a teljes rendetlenség a tanári szigor miatt itt nem jöhet szóba, de tisztaság és tisztaság között lehetnek különbségek. A mi blokkunkban minden héten más takarítja a közös helyiségeket - és ki is takarítja, mert ha nem, fellép ellene a többség, szélsőséges esetben pedig a felsőbb hatalom. Így a háztartási problémák le vannak tudva, működik minden, ahogy az a kollégiumi és albérleti utópiák nagykönyvében meg van írva.
Az öntisztuló edények illúzióját nem épp finoman verik ki a diákmesterember fejéből. A "kitchen duty" során a diákok 5-6 fős csoportokban egy héten keresztül konyhai munkára vannak kötelezve napi kétszer fél óra erejéig, ebéd és vacsora után. Mosogatni kell, elpakolni a tiszta edényeket, letörölni az asztalokat, és napi háromszor friss teát és kávét főzni a kávézóba a trolikocsira. Természetes, hogy növelni kell a jövő generáció felelősségtudatát, a kitchen duty mégis olyan elementáris stresszt jelent, ami egy egész hetet tönkretesz az életünkből; ezért amikor múlt héten szerdán a konyhaszolgálatosok közt az én nevemet is felolvasták, kapásból kisült az idegrendszerem.
Nem a munka büdös. Csak a kitchen duty pont azt a fél órát veszi el a napból, amit az ember az étkezés és a tanóra között önmagával tölthet, kicsit visszavonulhat a népfőiskolai szférából; ráadásul a munkakörülmények sem épp ideálisak. Mert munka bőven akad 5-6 embernek, csak épp hely nincs elég hozzá a konyhában. Érkezik, egyre érkezik a koszos edények tömege, kistányér, mélytányér, lapostányér, pohár, bögre, kés, kanál, villa, mindet felpakolni a csepegtetőkre, és lespriccelni róluk az ételmaradékot - mert a mosogatógép csak félig tiszta állapotú edényeket bír tisztítani, a makacs szennyeződésekkel szemben tehetetlen. A mosogatógépre váró sok koszos edénynek nincs elég nagy pult, no meg minden konyhai trolikocsi is foglalt éppen, ha a tiszta tálakat kéne a helyükre tolni. Tocsog a mosogatóhelyiség padlója a szétpriccselt víztől, mi meg egymás lábán taposva próbáljuk a dolgunkat végezni. Zakatol az agyam és hangosan káromkodok magyarul (milyen jó, hogy kéznél van a saját, titkos nyelv, hogy kieresszem a fáradt gőzt), ahogy két ember között kiszlalomozok a trolikocsival, rajta az összecsörrenő edényekkel.
Fél óra múlva így is, úgy is szabadulunk, viszont akinek nem ég eléggé a kezében a munka, vagy nem jelenik meg, újból beosztják, egészen addig, amíg nem tanulja meg, miként kell megtisztelni a konyha szellemét.
A kitchen dutym másnapján már az idegösszeomlás kerülgetett, és többen is szóvá tették, hogy "zavart a kisugárzásom". Zeneórán bekattant nálam a miniszintetizátor, inkább elköszönt egy időre, nem dolgozik velem tovább; de amúgy sem ment még a tamburin se, végül megkértem Linét, engedjen el egy órára az egyik terembe akkordokat gyakorolni a zongorán, mert nem bírok részt venni a közös munkában. Harmadnapra valahogy belerázódtam a melóba, egy időre visszakapcsolt a hangszerem is, de aztán mégis feladta, sőt, zenehallgatás közben rendetlenkedni kezdett a laptop, amitől egy méterre álltam. Az aurám tehet róla, mondtam Linének, aki nevetett rajtam, még akkor is, amikor szólni kellett az iskolai szerelőnek, mert kiment az áram a zeneteremben.
A fiúk pénz helyett kitchen dutyban játsszák a pókert - remélem, senkinek nem maradt kétsége afelől, miként söpör végig a rettegés az iskolán, ha szóba kerül a konyha. Egy hét után olyan katarzissal tesszük le a kötényt, mintha túléltünk volna egy atomtámadást; de gyakran eszembe jut, hogy minden csak viszonyítás kérdése, és hogy az igazi felüdülés az, ha a kitchen duty lesz dániai tartózkodásom legmegerőltetőbb élménye.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése