Milyen lesz a jövő városa? Azok számára, akik erre a kérdésre óriásira duzzadt mocskot és káoszt vizionálnak, optimista híreim vannak. A modern várostervezésben, már amennyiben jó kezekbe kerülnek a projektek, egyre nagyobb szerepet kap a fenntarthatóság. Nem is akármilyen színvonalon.
Él Koppenhágában egy Bjarke Ingels nevű építész, aki a róla elnevezett Bjarke Ingels Group (BIG) többi munkatársával együtt szemet gyönyörködtető kreativitással építi be terveibe a fenntarthatóságot és a többi szép vízöntőkori eszmét.
Vessünk egy pillantást erre a begörbített, fordított V alakú épületre, amit a team eredetileg svéd hotelnek tervezett, csak meglepetésükre nem nyerték meg a tendert. Nem akartak kidobni az ablakon ekkora munkát, így kapóra jött egy kínai businessman, aki a makettet látva lelkesen közölte, hogy a furcsa épület történetesen egy kínai karaktert formáz, aminek a jelentése emberiség. Rögtön meg is hívta a BIG-et a sanghaji Creative Industry Expóra, ahol a sanghaji polgármester beleszeretett az épületbe, mondván, egyszerre testesíti meg a kínai gyökereket és a jövő Kínáját; Ingelsék persze mélységesen egyetértettek.
A sanghaji Creative Industry Expo mottója a fenntarthatóság - "better city, better life". Bjarke Ingels úgy gondolta, ha már Kínában jár, megmutatja a kínaiaknak, mit is kell fenntarthatóság alatt érteni; semmiképp sem a meghaladott nézetet, hogy a zöld technológiákért fel kell áldozni a kényelmet és a szórakozást. Éppen ellenkezőleg, a jól tervezett fenntarthatóság hozzátesz az életszínvonalhoz, személyes szinten is: ahogy a BIG-nél mondják, "yes is more" vagy "hedonistic sustainability".
Ingels és kollégái a sanghaji expóra elszállíttattak pár biciklit és egy keveset a koppenhágai kikötő vizéből. Koppenhágában ugyanis a lakosság harmada biciklivel közlekedik (Sanghajban sok helyen tilos biciklizni, mert az utakat teljesen beborítják az autók; gondolom, elkélne a levegőbe egy extra adag légfrissítő is), a dán főváros kikötőjében pedig olyan tiszta a víz, hogy úszni lehet benne. A cél az volt, hogy a kínaiak megtapasztalják, mekkora móka a kikötő vizében lubickolni, majd lazán áttekerni a bringán az expó távolabbi részeire; tehát a környezettudatosság nem erőfeszítést követel, hanem örömöt ad. Még a kis hableány szobrát is elszállíttatták Sanghajba (a dán nacionalista pártok nagy protestálása ellenére), hogy minél hitelesebben imitálják a koppenhágai kikötőt. Alighanem sikerült megpendíteni a megfelelő húrokat, mert a BIG vitte el az első díjat az expón.
Bjarke Ingels nem árul zsákbamacskát - egy maga tervezte ház egyik lakásában lakik. Az épület cikkcakk formájú, hogy minden lakás az utcára nézzen, ne egymásra - a formát a funkció határozza meg, nem az építész aberrált ötletei; mondhatni a belbecs vezeti a ceruzát, nem a külcsín. Ha azonban a magas színvonalú lakhatóság extravagáns kivitelt kíván, ám legyen.
A beruházó egy parkolót is szeretett volna építtetni a lakóház mellé, klasszikus kockatömböt. Na, Bjarke nem hagyhatta, hogy sivár autókupacra nézzen az ablaka, tervezett egy parkolóházat inkább maga. Koppenhága fekvése teljesen sík, csak akkor látni dombot, ha valaki épít egyet. Ingels, hogy megtörje a monotóniát, lejtősre vette az épület tetejét, úgy lejtsen persze, hogy az építész lakásából szabadon maradjon a kilátás. Alul parkoló, felül lépcsőzetesen kialakított, napfény öntözte lakások, mindegyikhez kertes terasz a tetőn. A parkolóház természetes szellőzését a megfelelő méretű lyukak biztosítják a homlokzaton, a kerteket pedig az épület csatornarendszerében összegyűjtött esővíz táplálja. A mesterséges lejtő egy városi oázis, és szép példája az Ingels által "építészeti alkímiának" nevezett törekvésnek: a gyakran elrugaszkodott, ám mégis legcélravezetőbbnek tartott ötletek elegyítésével eljutni a legalkalmasabb objektumig (amolyan "bölcsek objektuma"), esetünkben a városi életforma elegyítése a vidéki kertes életstílussal, hogy ne kelljen választani, hanem egyszerre jussunk hozzá mindkettőhöz.
A BIG talán legnagyobb projektje Azerbajdzsánban készül. A Bakuval szemközti Zira szigetére hét darab, hegy formájú épületet terveztek, az ország hét fő hegycsúcsát és ezzel az azeri nemzeti tudatot szimbolizálandó. Mivel a sziget eredetileg pusztaság, praktikusnak tűnt önálló ökoszisztémában gondolkodni, ami olaj helyett megújuló energiaforrásokon alapul. A szél adja a villamosenergiát, a meleg vizet a napenergia, a tenger hűtő-fűtő hatása oldja meg a hűtést és a fűtést, a hegyek közötti parkba telepített dús növényzetet pedig esővízzel és tisztított szennyvízzel öntözik. Míg egy átlagos épület a természet kárára létesül, addig az új modell létrehozza a természetet egy kopár földdarabon, mondja Ingels. Ráadásul az épület nemcsak külsejében, de működésében is másolja a hegyeket: megfogja a szelet, a mélyben összegyűjti a vizet; lehet ötleteket lopni a természettől.
Minden hegyben lakásokat és közteret alakítanak ki, továbbá a hegyek közötti nagy parkba golfpálya és további 300 villa települ majd. Hova lenne a világ az olajországok nélkül... hogyan próbálhatnánk ki a hedonisztikus fenntarthatóságot a gyakorlatban, ha az azeri fejesek nem engednének zöld utat és némi pénzforrást az új generációs, ökoszisztémás hegyházaknak.
Snitt.
Ui.: Kis kitérő. Ugorjunk vissza a sanghaji expóhoz. A BIG információs tábláin kis javításokat végzett a kínai cenzúra. A térképről ki kellett húzni Tajvant, mert Tajvan nem létezik Kína számára. Egy másik tábla kapcsán, amelyen a BIG Dánia jelképeként a hattyút, Kína jelképeként a sárkányt tüntette fel, a cenzorok udvariasan azt tanácsolták, a dánok cseréljék ki a sárkányt pandára, a modern Kína image-ének megfelelően.
Képek és további információ a BIG projektjeiről: http://www.big.dk/
Él Koppenhágában egy Bjarke Ingels nevű építész, aki a róla elnevezett Bjarke Ingels Group (BIG) többi munkatársával együtt szemet gyönyörködtető kreativitással építi be terveibe a fenntarthatóságot és a többi szép vízöntőkori eszmét.
Vessünk egy pillantást erre a begörbített, fordított V alakú épületre, amit a team eredetileg svéd hotelnek tervezett, csak meglepetésükre nem nyerték meg a tendert. Nem akartak kidobni az ablakon ekkora munkát, így kapóra jött egy kínai businessman, aki a makettet látva lelkesen közölte, hogy a furcsa épület történetesen egy kínai karaktert formáz, aminek a jelentése emberiség. Rögtön meg is hívta a BIG-et a sanghaji Creative Industry Expóra, ahol a sanghaji polgármester beleszeretett az épületbe, mondván, egyszerre testesíti meg a kínai gyökereket és a jövő Kínáját; Ingelsék persze mélységesen egyetértettek.
A sanghaji Creative Industry Expo mottója a fenntarthatóság - "better city, better life". Bjarke Ingels úgy gondolta, ha már Kínában jár, megmutatja a kínaiaknak, mit is kell fenntarthatóság alatt érteni; semmiképp sem a meghaladott nézetet, hogy a zöld technológiákért fel kell áldozni a kényelmet és a szórakozást. Éppen ellenkezőleg, a jól tervezett fenntarthatóság hozzátesz az életszínvonalhoz, személyes szinten is: ahogy a BIG-nél mondják, "yes is more" vagy "hedonistic sustainability".
Ingels és kollégái a sanghaji expóra elszállíttattak pár biciklit és egy keveset a koppenhágai kikötő vizéből. Koppenhágában ugyanis a lakosság harmada biciklivel közlekedik (Sanghajban sok helyen tilos biciklizni, mert az utakat teljesen beborítják az autók; gondolom, elkélne a levegőbe egy extra adag légfrissítő is), a dán főváros kikötőjében pedig olyan tiszta a víz, hogy úszni lehet benne. A cél az volt, hogy a kínaiak megtapasztalják, mekkora móka a kikötő vizében lubickolni, majd lazán áttekerni a bringán az expó távolabbi részeire; tehát a környezettudatosság nem erőfeszítést követel, hanem örömöt ad. Még a kis hableány szobrát is elszállíttatták Sanghajba (a dán nacionalista pártok nagy protestálása ellenére), hogy minél hitelesebben imitálják a koppenhágai kikötőt. Alighanem sikerült megpendíteni a megfelelő húrokat, mert a BIG vitte el az első díjat az expón.
Bjarke Ingels nem árul zsákbamacskát - egy maga tervezte ház egyik lakásában lakik. Az épület cikkcakk formájú, hogy minden lakás az utcára nézzen, ne egymásra - a formát a funkció határozza meg, nem az építész aberrált ötletei; mondhatni a belbecs vezeti a ceruzát, nem a külcsín. Ha azonban a magas színvonalú lakhatóság extravagáns kivitelt kíván, ám legyen.
A beruházó egy parkolót is szeretett volna építtetni a lakóház mellé, klasszikus kockatömböt. Na, Bjarke nem hagyhatta, hogy sivár autókupacra nézzen az ablaka, tervezett egy parkolóházat inkább maga. Koppenhága fekvése teljesen sík, csak akkor látni dombot, ha valaki épít egyet. Ingels, hogy megtörje a monotóniát, lejtősre vette az épület tetejét, úgy lejtsen persze, hogy az építész lakásából szabadon maradjon a kilátás. Alul parkoló, felül lépcsőzetesen kialakított, napfény öntözte lakások, mindegyikhez kertes terasz a tetőn. A parkolóház természetes szellőzését a megfelelő méretű lyukak biztosítják a homlokzaton, a kerteket pedig az épület csatornarendszerében összegyűjtött esővíz táplálja. A mesterséges lejtő egy városi oázis, és szép példája az Ingels által "építészeti alkímiának" nevezett törekvésnek: a gyakran elrugaszkodott, ám mégis legcélravezetőbbnek tartott ötletek elegyítésével eljutni a legalkalmasabb objektumig (amolyan "bölcsek objektuma"), esetünkben a városi életforma elegyítése a vidéki kertes életstílussal, hogy ne kelljen választani, hanem egyszerre jussunk hozzá mindkettőhöz.
A BIG talán legnagyobb projektje Azerbajdzsánban készül. A Bakuval szemközti Zira szigetére hét darab, hegy formájú épületet terveztek, az ország hét fő hegycsúcsát és ezzel az azeri nemzeti tudatot szimbolizálandó. Mivel a sziget eredetileg pusztaság, praktikusnak tűnt önálló ökoszisztémában gondolkodni, ami olaj helyett megújuló energiaforrásokon alapul. A szél adja a villamosenergiát, a meleg vizet a napenergia, a tenger hűtő-fűtő hatása oldja meg a hűtést és a fűtést, a hegyek közötti parkba telepített dús növényzetet pedig esővízzel és tisztított szennyvízzel öntözik. Míg egy átlagos épület a természet kárára létesül, addig az új modell létrehozza a természetet egy kopár földdarabon, mondja Ingels. Ráadásul az épület nemcsak külsejében, de működésében is másolja a hegyeket: megfogja a szelet, a mélyben összegyűjti a vizet; lehet ötleteket lopni a természettől.
Minden hegyben lakásokat és közteret alakítanak ki, továbbá a hegyek közötti nagy parkba golfpálya és további 300 villa települ majd. Hova lenne a világ az olajországok nélkül... hogyan próbálhatnánk ki a hedonisztikus fenntarthatóságot a gyakorlatban, ha az azeri fejesek nem engednének zöld utat és némi pénzforrást az új generációs, ökoszisztémás hegyházaknak.
Snitt.
Ui.: Kis kitérő. Ugorjunk vissza a sanghaji expóhoz. A BIG információs tábláin kis javításokat végzett a kínai cenzúra. A térképről ki kellett húzni Tajvant, mert Tajvan nem létezik Kína számára. Egy másik tábla kapcsán, amelyen a BIG Dánia jelképeként a hattyút, Kína jelképeként a sárkányt tüntette fel, a cenzorok udvariasan azt tanácsolták, a dánok cseréljék ki a sárkányt pandára, a modern Kína image-ének megfelelően.
Képek és további információ a BIG projektjeiről: http://www.big.dk/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése