Libikóka

     Néha az az érzésem, hogy a népfőiskolán kitágult az idő - még mindig tart a nappal, pedig már jó régen elkezdődött. S nemcsak azért, mert hét óra után megy le a nap ilyenkor kora tavasszal Dániában; valahogy itt sokkal több fér bele az időmbe, mint otthon, persze minden bizonnyal azért is, mert nem kell háztartással és hasonlókkal bíbelődnöm, amik alapállapotban megeszik az órákat és az energiát.

      Van, aki nehezen csapja agyon a felduzzadt időt. Lóg az órákról, és maga sem tudja, mivel telnek a napjai, csak elfolynak, cseppenként, csigalassúsággal. Nincs sem kedve, sem ereje semmihez - a legfárasztóbb tevékenység a semmittevés. Könnyen hatalmába kerít a skandináv nihil, a hely szelleme.

     Nehéz okosan gazdálkodni a megnyúlt idővel. Megragadni a pillanatot - benne lenni minden pillanatban. Teljesen érezni. Már annyi elég, ha az ember egy szombat délutánon többedmagával elmajszol egy sárga, érett mangót a folyosó napos konyhájában. Csend van, meg a mangó. Ahogy együtt majszolunk, és az ablakon át látni, hogy lebeg a szélben a fák árnyéka, és nincs aggodalom, csak a mangó, végül sikerül elérni egy pillanatnyi törékeny boldogságélményt. Egy pillanatra megállni az egyensúlyi ponton.

Snitt.

     Lassabban mozgok a megnyúlt időben - tempóm az idő tempójához alkalmazkodik. Lassabban mozogva az ember többet észrevesz, a figyelemnek van ideje alaposságra, letapogatni minden rezdülést és részletet. Van idő észrevenni és helyretenni, ami fölött korábban elsiklottunk.

     A bjerringbrói népfőiskolán két módja van az egzisztálásnak: a nyugalom és az unalom. Ráérős habitus mind a kettő; az egyik oldalon a harmónia ígérete, a másikon a késztetés, hogy fogj egy kést, és vágd magad - ugyanazon érem két oldala. Ide-oda billegünk.

     Vajon hogyan billenthetjük át magunkat az unalomból a nyugalomba? Jobb, ha magunkat billentjük, mintha csodára várunk, hogy átbillentsen. Tartalmat kell tölteni a kitágult időbe. A népfőiskolán sok tartalmat lehet találni, ha értő szemmel körülnézünk: van műterem, zeneterem sok zongorával, uszoda és konditerem, három percre szép erdő - csak bele kell fogni, áramlani egy tevékenységgel. Néha az ember megakad, nem érzi a flow-t, partra vetődik - itt is vannak apró bosszúságok, itt is van, ami kizökkentsen. De hátra kell hagyni, és újra felpattanni a hullámra, mert itt vagy áramlasz, vagy megbolondulsz.

     Tartalmat kell tölteni a kitágult időbe. Kapaszkodót találni a súlytalanságban. Épülni, barkácsolni a lelkivilágot; dolgozni azon, hogy értelmesen töltsük el az öt hónapnyi népfőiskolai vakációt.