Ahhoz képest, hogy a múltkor beharangoztam, itt a tavasz, nagyon nyögvenyelős Dániában a március. Egyik nap esik az eső, rángat a szél, és a nap nem bír átférkőzni a felhődunyhán, hogy aztán másnap reggel fénybe borult égre ébredjünk. Az időjárás naponta, legritkábban kétnaponta, de időnként egy napon belül is ellentétébe csap át, hogy csak úgy kapkodjuk a fejünk.
Míg esőben elszíntelenedik a táj, addig a nap legkevesebb öt plusz fokot jelent és lüktető árnyalatokat. Azt hiszem, ez a színváltozás a sárga miatt van. Korábban megfigyeltem, hogy egy sárgára festett falon sokkal élénkebben hatnak a képek, míg a fehér fal minden színt elsápaszt, elerőtlenít. Sárga háttérből egy másik sárga is kiugróbb, mint a fehérből akármelyik szín. A sárga élettel tölt meg.
Azt is megfigyeltem, hogy minden országnak van egy sajátos alapszíne, ami a táj minden árnyalatában ott rejtőzik; ha tájképet festenék, a festmény minden színébe kevernék egy keveset ebből az alapszínből. Görögország például kék, nemcsak a tenger, de a hegyek is, szinte egybeolvadva az éggel. Hollandia sűrű zöld, nemcsak a földek, de kissé a csatornák és a téglaházak is. Olaszország citromsárga, igazi erős, meleg változatban (a citromnak ugyanis hideg árnyalatai is vannak, de Olaszország nem ilyen), sárga dominál a házfalakon, és sárga férkőzik a földek és a tenger színébe. Törökország, nem meglepő módon, türkizkék (legalábbis a tengerpartokon). Németország - bár már rég jártam arra - emlékeim szerint barna, sokféle árnyalatban; nem túl szemet gyönyörködtető. Dánia pedig - okkersárga. Okkersárga a fű, napfényben zölddel keverve, esőben szürkével; korábban nem találkoztam sárga pázsittal, de úgy látszik, létezik ilyen is. Az okkert helyenként szürkés-ezüstös csatornák és tavacskák mintázzák, apró szigetek a sárgás tengerben, ami bekúszik a fák és a bozót színébe is. Kis hazánk pedig - homokszínű. Homokszínűek a folyók, a földek, a hegyek - kis hazánk egy kissé mindig fakó; talán a völgyben megülő sivatagos klíma teszi. Az otthoni színek (a táj nem) egészen hasonlítanak a dániaihoz, csak ez utóbbi sötétebb, és több benne a sárga; talán az itteni meleg, áradó napfény adja a különbséget. Egy orosz barátnőm ugyan azt mondta egyszer, hogy szerinte Magyarország krémszínű; egy külföldi gyakran máshogy látja a dolgokat, mint egy őshonos. Na jó, nem leszek szigorú - elismerem, hogy kis hazánknak vannak krémszínű pillanatai.
Dániában órákon keresztül utazhatunk anélkül, hogy változna a táj. Okkersárga földek, vízben tocsogó fák, talajvízfoltok, időről időre felbukkanó téglaházcsoportok. Végtelen, elzsongító jütlandi préri. A legtöbb téglaház vörös, néhány okkersárga (például a népfőiskola épülete). Elszórtan fehér házak is, az újabb építésűek pedig színes téglával (modern dán téglaházdesign), ezek a jütlandi préri renitensei.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése