Az egyik reggeli gyülekezőn az igazgatónő kérést intézett a nemzetközi diákokhoz: most már mindannyian magabiztosan mozgunk a népfőiskolán, fókuszáljunk hát nagy erőkkel az integrációra, és ne egymás mellé üljünk, hanem a dánok mellé, próbáljuk őket is megismerni. Pislogtam kettőt, hogy a dánok nem szeretnek hosszas angol párbeszédekbe elegyedni, abból meg eddig sem lett sok megértés, hogy fapofával hallgattuk a dán nyelvű diskurálást.
Később kiderült, az igazgató miért ránk helyezte a felelősség súlyát. Az egyik lengyel lány egy beszélgetés során megtudta egy dán gyakornok tanártól, hogy míg Kelet-Európában mindent megteszünk a vendégért, nagy trakta, programok, baráti melegség, kínosan ügyelve, nehogy csorba essen a jókedvén, addig Dániában ez pont fordított: itt a vendégeknek kell jó benyomást tenni a házigazdára, barátkozni, beilleszkedni (gondolom, hálából, amiért befogadják).
Ki tudja, talán ez a kulturális különbség veti vissza a döcögő integrációt, vagyis hogy mindkét fél azt hiszi, a másiknak kéne megtennie az első lépést. Nem idegenkedésről van szó, csak félreértésről.
Később kiderült, az igazgató miért ránk helyezte a felelősség súlyát. Az egyik lengyel lány egy beszélgetés során megtudta egy dán gyakornok tanártól, hogy míg Kelet-Európában mindent megteszünk a vendégért, nagy trakta, programok, baráti melegség, kínosan ügyelve, nehogy csorba essen a jókedvén, addig Dániában ez pont fordított: itt a vendégeknek kell jó benyomást tenni a házigazdára, barátkozni, beilleszkedni (gondolom, hálából, amiért befogadják).
Ki tudja, talán ez a kulturális különbség veti vissza a döcögő integrációt, vagyis hogy mindkét fél azt hiszi, a másiknak kéne megtennie az első lépést. Nem idegenkedésről van szó, csak félreértésről.
Ez tök erdekes. Föleg, hogy itt Törökorszagban meg a falatot is megragjak a hazigazdak, nehogy a kedves vendeg tulsagosan elfaradjon :)
VálaszTörlés