"De vajon a nehéz valóban szörnyű, a könnyű pedig valóban csodálatos?"
"...a teher teljes hiánya azt okozza, hogy az ember könnyebbé válik a levegőnél, immár csak félig valóságos, s bár mozdulatai szabadok, semmi jelentőségük nincs."
"Akkor hát mit válasszunk? A nehezet vagy a könnyűt?"
/Milan Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége/
A lét elviselhetetlen könnyűsége. Rendező: Philip Kaufman. Forrás: est.hu
Mint írtam, amikor úgy éreztem, kis hazánk levegője kiöli belőlem az örömöt, agyonnyom a "sanyarú magyar sors", eljöttem ide pár hónapra kiszellőztetni a fejem. Elegem lett a teherből, hogy mindig csak a nehéz jut, az örökös helytállás. Miért húzzam odahaza az igát, ha tudvalevő, hogy máshol könnyebb?
Rég eltörölték már a röghöz kötöttséget, élni-halni máshol is lehet.
Hátat fordítottam hát egy időre a megtörtségnek és megszorításnak, és a nehezet a könnyűre cseréltem.
De milyen ez a könnyű? Kényelmes burok, ahova nem ér el világgazdaság és nagypolitika, ahol nincs min aggódni és bosszankodni. Ahol meleg van, bátorítás, soha véget nem érő önmegvalósítás. Csakhogy ez a kényelmes burok máshol van, nem odahaza, és a másholban - idegen vagy.
Lebegünk a könnyűben, mint anyánk biztonságos, gondoskodó méhében, csakhogy a falak közül, a szabályokból nincs szabad kijárás. Életterünk csak addig terjed, ahol a biztonság határai húzódnak - zárt világban mozgunk.
Itt önmagunk vagyunk életünk alfája és omegája, nem szűrődik be kívülről zavaró tényező. Alkotunk, élvezünk, ápoljuk a testünk és a lelkünk, alig valami bolygatja meg az idillt, a flow-t. S mégis, egónk, pszichénk, selfünk, ez a saját farkába harapó kígyó olyan egyformának tűnik, ha nem jön máshonnan inger, hogy időről időre meglep az - unalom.
Hátat fordítottam, és a nehézből átgaloppoltam a könnyűbe. Mondjuk ki nyugodtan, menekülőre vettem a figurát.
Csakhogy nehezet találtam a könnyűben is; egymást tartalmazzák - egyek. Vagy csak az odahaza agyamba vésett programozás...
Elviselni a súlytalanságot sem kellemesebb a tehernél.
"...a teher teljes hiánya azt okozza, hogy az ember könnyebbé válik a levegőnél, immár csak félig valóságos, s bár mozdulatai szabadok, semmi jelentőségük nincs."
"Akkor hát mit válasszunk? A nehezet vagy a könnyűt?"
/Milan Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége/
A lét elviselhetetlen könnyűsége. Rendező: Philip Kaufman. Forrás: est.hu
Mint írtam, amikor úgy éreztem, kis hazánk levegője kiöli belőlem az örömöt, agyonnyom a "sanyarú magyar sors", eljöttem ide pár hónapra kiszellőztetni a fejem. Elegem lett a teherből, hogy mindig csak a nehéz jut, az örökös helytállás. Miért húzzam odahaza az igát, ha tudvalevő, hogy máshol könnyebb?
Rég eltörölték már a röghöz kötöttséget, élni-halni máshol is lehet.
Hátat fordítottam hát egy időre a megtörtségnek és megszorításnak, és a nehezet a könnyűre cseréltem.
De milyen ez a könnyű? Kényelmes burok, ahova nem ér el világgazdaság és nagypolitika, ahol nincs min aggódni és bosszankodni. Ahol meleg van, bátorítás, soha véget nem érő önmegvalósítás. Csakhogy ez a kényelmes burok máshol van, nem odahaza, és a másholban - idegen vagy.
Lebegünk a könnyűben, mint anyánk biztonságos, gondoskodó méhében, csakhogy a falak közül, a szabályokból nincs szabad kijárás. Életterünk csak addig terjed, ahol a biztonság határai húzódnak - zárt világban mozgunk.
Itt önmagunk vagyunk életünk alfája és omegája, nem szűrődik be kívülről zavaró tényező. Alkotunk, élvezünk, ápoljuk a testünk és a lelkünk, alig valami bolygatja meg az idillt, a flow-t. S mégis, egónk, pszichénk, selfünk, ez a saját farkába harapó kígyó olyan egyformának tűnik, ha nem jön máshonnan inger, hogy időről időre meglep az - unalom.
Hátat fordítottam, és a nehézből átgaloppoltam a könnyűbe. Mondjuk ki nyugodtan, menekülőre vettem a figurát.
Csakhogy nehezet találtam a könnyűben is; egymást tartalmazzák - egyek. Vagy csak az odahaza agyamba vésett programozás...
Elviselni a súlytalanságot sem kellemesebb a tehernél.
Azért csak élvezd azt a lebegést, amíg tart...
VálaszTörlésÉlvezni élvezem, csak nem idealizálom :)
Törlés