Még annyit tennék hozzá a tegnapi bejegyzéshez, hogy amikor a húsvéti szünet után kihagytuk azt a bizonyos kerékpártúrát, nem az a tanár folytatta le a vizsgálati eljárást, akinek az óráját ellógtuk, hanem az igazgatónő. A háttérben alighanem az áll, hogy a tanár nem minket kérdezett meg, hogy helló, mi van, hanem szaladt az igazgatónőhöz, és felsőbb szintre tolta az ügyet. Tehát bepanaszolt minket.
Egy ideig még ferde szemmel nézett ránk a tanár (már nem), és élt bennünk a gyanú, hogy jelent, valahányszor észreveszi, hogy egy külföldi diák megszegte a népfőiskola egyik apró szabályát. Egyébként többféle kontextusban is elhangzott, hogyha bárki olyat észlel, ami szerinte nincs rendben, szólhat az igazgatónőnek; ki tudja, hogy ezek a négy fal között elhangzott beszámolók (ha voltak) mennyire befolyásolták az életünket. Emlékezzünk, amikor felhúztam magam valamin a lakófolyosóm működésével kapcsolatban, én is a folyosóvezető tanárhoz fordultam. Minek szépítsem, tényleg adja magát, hogyha van vezetés, aki elegyengeti a köz ügyeit, hozzá utaljuk a problémát, és ne magunk próbáljuk összetákolni.
Persze egészen mást jelent jelenteni itt és ahonnan mi jövünk (ahogy az igazgatónő definiált minket). Otthon aki jelent - besúgó, ügynök, a hatalom szolgája, aki hátba támadja, elárulja a felebarátját (szituációs jellemzőkbe most ne menjünk bele).
Itt se jelent azért mindenki. Pár hete egyik szerda este privát partit tartottunk az egyik lakófolyosón, mert másnap hazautazott két lengyel lány, haza kellett menniük a szemeszter vége előtt. Szerda estére nincs buli iktatva a hivatalos programba, legfeljebb ha koncertet szerveznek. Hangosak is voltunk, és 11 után megjelent az ügyeletes tanár a buliban, felbukkant diszkréten, evett egy szelet süteményt, megmutatta magát, és távozott is, én pedig értékeltem a jelzésértékű eleganciát, amin angol hatást éreztem, amit a tanár alighanem Cambridge-ben szedett magára, mert ott tanult politológiát. E néma intermezzo után lehalkítottuk a zenét, szó nélkül. S mivel az ügy nem került említésre a reggeli gyülekezőn, ahol a rendreutasítások szoktak elhangzani, a tanár vélhetően nem kategorizálta az esetet a jelenteni való, súlyos kihágások közé.
Valamelyik külföldi diáktól hallottam, hogy egy dán egyedülálló anyuka úgy ütötte meg a bokáját, úgy vesztette el az egyedülálló szülőknek járó tetemes állami juttatást, hogy új kedvesét meglátta a szomszéd, aki értesítette a hatóságot az átalakult helyzetről. Arra vonatkozóan nem tartalmazott pontos információt a pletyka, hogy az új társ élettárs is volt-e. Mindenesetre a jelentéstevési kedvre utaló apró momentumok nyomán a külföldi diákokban kialakult a nézet, hogy a dánok egymásra is kihívják a rendőrséget, hogy segítsék a felebarátaiknak betartani a szabályt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése