Ki gondolta volna, hogy Közép-Jütlandba olvadva egy rakás történelmi emlék vesz körül minket? A külföldi diákok tegnapi kirándulásán kiderült, hogy azok a kis, emberléptékű dombok, amik szanaszét kinőnek a tájból, rajtuk néhány fával - vikingsírok. Persze amit érdemes volt, azt már feltárták, és átszállították a Dán Nemzeti Múzeumba, legelőször is a sírok mellől a rúnaköveket gyűjtötték be, csak néhány áll ma is a helyén. A halmok azonban suttogva mesélnek a vidék gyökereiről azoknak, akik értik a nyelvüket.
A két legfontosabb rúnakövet, amit meghagytak eredeti helyén Jellingben, Kékfogú Harald állíttatta, az első dán királynak tekinthető viking király, aki egyesítette az egymással viszálykodó viking királyokat Jütlandban, lerakva ezzel Dánia alapjait 958-986 között, továbbá első dán királyként a kereszténységet is felvette 960-ban. Kék fogát a monda szerint áfonyaimádatának köszönhette.
A Bjerringbróhoz legközelebbi város, Viborg szintén fontos szerepet játszott Dánia korai történelmében, ugyanis 1027-től egészen 1665-ig itt választották a dán királyokat, és csak az lehetett dán király, akit Viborg elfogadott. Viborg tehát királyi, s így kereskedelmi és kulturális központ is volt végig a középkor során. Katedrálisát az 1060-as években kezdték építeni, és vagy száz évig tartott, mire felhúzták. Belvárosa őrzi régi középkori jellegét, nevezetesen a szűk, ódon hangulatú utcákat, amiken anno pillanatok alatt terjedt tova a tűz, ha a régi házak szalmateteje lángot fogott. Viborg többször leégett, egy ízben a sörfőzdéből indult a vész, és olyan pusztítást végzett, hogy a viborgiak utána jó ideig tűzadót fizettek, hogy újjáépítsék a várost. Az ezeréves katedrális eredetije már rég odaveszett, mai formáját a 19. század második felében kapta meg, miután a városvezetés úgy döntött, hogy a történelmi jelentőségű templom akkori falai olyannyira megroggyantak, hogy új épületet kell a helyükre emelni.
Ki hinné, hogy kis hazánk és a kis Dánia történelmének vannak közös vonásai (a nagyjából 1000-ig tartó pogány időszakon, no meg azon kívül, hogy tőlük is rettegett egykor Európa)? Dánia ugyanis jóval nagyobb volt mai területénél, hozzátartozott többek között Norvégia (unióban! - csak ezt nem hangsúlyozzák), Izland és Schleswig-Holstein is, no meg pár tengerentúli gyarmat. "Nagy-Dániának" azonban már 200 éve vége, ekkor csúszott ki a kezükből Norvégia (aztán szép lassan a többi is Grönland és a Feröer-szigetek kivételével), és ennyi idő nagyjából elég volt ahhoz, hogy a dánok megbarátkozzanak a veszteséggel, bár ma is számon tartják az eredeti méreteket, amióta itt vagyok, legalább ötször hallottam, hogy egykor az övék volt egész Norvégia. (Vegyük észre, hogy nálunk még csak 100 éve tart a területelcsatolás utáni gyászmunka, aminek a dánok még 200 év alatt sem jutottak a végére; reményre adhat okot, hogy egykori viking területeiket, például a Brit-szigetek feletti fennhatóságukat már nem emlegetik.) Természetesen nem fontolgatják a revíziót, elég viccesen venné ki magát, ha Dánia hirtelen okkupálná Norvégiát.
A "dán aranykor" meglepő módon egybeesik Dánia hatalomvesztésével. Azzal kezdődött az egész, hogy a napóleoni háborúk alatt a britek elfoglalták a dán flottát, mielőtt a franciák rátehették volna a kezüket, és agyonbombázták Koppenhágát (mely epizódot a dánok a világ első terrorcselekményeként emlegetik). Dánia ezek után a bonapartistákkal tartott, de nem bírta szusszal a háborút, 1813-ban az állam lényegében csődbe ment, és még ugyanebben az évben könnyes búcsút vett Norvégiától. Se flotta, se pénz, se uniótárs. Ezt egyébként ma délelőtt mesélte a tanár, aki a dán kultúra órán kirándulni vitt minket, a Silkeborg melletti Himmelbjergre (Ég-hegy), a kevés hegy egyikére, ami kiemelkedik a dombos jütlandi tájból a maga 147 méter magasságával (kackac).
Dánia a pozitív megküzdés iskolapéldája lehetne, ugyanis a zsugorodást követően elterjedt a szlogen, "ha kint nem vagyunk erősek, hát legyünk erősek belül". Innen ered a legendás dán összetartás, közösségi szellem. A népfőiskolákat is azért találta ki Grundtvig ebben az időszakban, hogy a nemzet fiait oktassa, felemelje. Grundtvigon kívül Andersen, Kierkegaard, Thorvaldsen voltak a korszak nagy alkotói, de rajtuk kívül még egy sereg dán művész munkálkodott azon, hogy Dánia nagyságát fényezze oly módon, hogyha például a Himmelbjerg szerepelt egy festményen, a valós méretének kétszeresére nagyították. A korszak nagy eseménye, hogy VII. Frigyes király 1849-ben alkotmányt adott az országnak (a '48-as forradalmak szolid hatása Dániára), amiben mai formájára korlátozta hatalmát (magyarán semmire), mielőtt a forradalmárok felfordulást csináltak volna az ő országában is. VII. Frigyest azóta az alkotmányozónak kijáró dicsőség övezi, holott valójában iszákos volt, szellemi képességei gyatrák, és maga alá gyűrt minden fehércselédet, akit ért - ezt nem én mondtam, hanem a tanár.
Azt kell mondjam, a dánok 150 év után is nagy hévvel űzik a "denmarkozást", csak nem a dicső múltat, hanem a dicső jelent emlegetik (érthető okokból). A dán zászló a legváltozatosabb helyeken bukkan elő, például kortárs festményeken. Sajátos helyi tradíció, ahogy az a múlt pénteken gyerekzsúr témájában rendezett népfőiskolai buli dekorációjából kiderült (meg is kérdeztük, és tényleg), hogy a gyerekzsúrokon dán zászló mintás terítővel fedik le az asztalt, apró és nagyobb dán zászlókkal ékesítik a süteményt és az egész házat. Le is vontam a konklúziót, hogy kis hazánk nem a legnacionalistább ország Európában. A dánok nacionalizmusa ugyanakkor nem fülsértő: nem próbálják hangosan, százszor ismételve bizonygatni, mert anélkül is tudják, magabiztosan, hogy ők, a dánok is hozzátettek a világ folyásához.
Ui.: Kékfogú Harald neve angolul Harald Bluetooth. Melyik cég is viseli a viking király nevét? Nem vicc. A Bluetooth-t azért tervezték, hogy vezeték nélkül kössön össze számítógépeket, mobiltelefonokat, ahogy Harald egyesítette az elkülönült viking törzseket. A cég logója a H és B betűk rúnáit ötvözi.
A két legfontosabb rúnakövet, amit meghagytak eredeti helyén Jellingben, Kékfogú Harald állíttatta, az első dán királynak tekinthető viking király, aki egyesítette az egymással viszálykodó viking királyokat Jütlandban, lerakva ezzel Dánia alapjait 958-986 között, továbbá első dán királyként a kereszténységet is felvette 960-ban. Kék fogát a monda szerint áfonyaimádatának köszönhette.
A Bjerringbróhoz legközelebbi város, Viborg szintén fontos szerepet játszott Dánia korai történelmében, ugyanis 1027-től egészen 1665-ig itt választották a dán királyokat, és csak az lehetett dán király, akit Viborg elfogadott. Viborg tehát királyi, s így kereskedelmi és kulturális központ is volt végig a középkor során. Katedrálisát az 1060-as években kezdték építeni, és vagy száz évig tartott, mire felhúzták. Belvárosa őrzi régi középkori jellegét, nevezetesen a szűk, ódon hangulatú utcákat, amiken anno pillanatok alatt terjedt tova a tűz, ha a régi házak szalmateteje lángot fogott. Viborg többször leégett, egy ízben a sörfőzdéből indult a vész, és olyan pusztítást végzett, hogy a viborgiak utána jó ideig tűzadót fizettek, hogy újjáépítsék a várost. Az ezeréves katedrális eredetije már rég odaveszett, mai formáját a 19. század második felében kapta meg, miután a városvezetés úgy döntött, hogy a történelmi jelentőségű templom akkori falai olyannyira megroggyantak, hogy új épületet kell a helyükre emelni.
Ki hinné, hogy kis hazánk és a kis Dánia történelmének vannak közös vonásai (a nagyjából 1000-ig tartó pogány időszakon, no meg azon kívül, hogy tőlük is rettegett egykor Európa)? Dánia ugyanis jóval nagyobb volt mai területénél, hozzátartozott többek között Norvégia (unióban! - csak ezt nem hangsúlyozzák), Izland és Schleswig-Holstein is, no meg pár tengerentúli gyarmat. "Nagy-Dániának" azonban már 200 éve vége, ekkor csúszott ki a kezükből Norvégia (aztán szép lassan a többi is Grönland és a Feröer-szigetek kivételével), és ennyi idő nagyjából elég volt ahhoz, hogy a dánok megbarátkozzanak a veszteséggel, bár ma is számon tartják az eredeti méreteket, amióta itt vagyok, legalább ötször hallottam, hogy egykor az övék volt egész Norvégia. (Vegyük észre, hogy nálunk még csak 100 éve tart a területelcsatolás utáni gyászmunka, aminek a dánok még 200 év alatt sem jutottak a végére; reményre adhat okot, hogy egykori viking területeiket, például a Brit-szigetek feletti fennhatóságukat már nem emlegetik.) Természetesen nem fontolgatják a revíziót, elég viccesen venné ki magát, ha Dánia hirtelen okkupálná Norvégiát.
A "dán aranykor" meglepő módon egybeesik Dánia hatalomvesztésével. Azzal kezdődött az egész, hogy a napóleoni háborúk alatt a britek elfoglalták a dán flottát, mielőtt a franciák rátehették volna a kezüket, és agyonbombázták Koppenhágát (mely epizódot a dánok a világ első terrorcselekményeként emlegetik). Dánia ezek után a bonapartistákkal tartott, de nem bírta szusszal a háborút, 1813-ban az állam lényegében csődbe ment, és még ugyanebben az évben könnyes búcsút vett Norvégiától. Se flotta, se pénz, se uniótárs. Ezt egyébként ma délelőtt mesélte a tanár, aki a dán kultúra órán kirándulni vitt minket, a Silkeborg melletti Himmelbjergre (Ég-hegy), a kevés hegy egyikére, ami kiemelkedik a dombos jütlandi tájból a maga 147 méter magasságával (kackac).
Dánia a pozitív megküzdés iskolapéldája lehetne, ugyanis a zsugorodást követően elterjedt a szlogen, "ha kint nem vagyunk erősek, hát legyünk erősek belül". Innen ered a legendás dán összetartás, közösségi szellem. A népfőiskolákat is azért találta ki Grundtvig ebben az időszakban, hogy a nemzet fiait oktassa, felemelje. Grundtvigon kívül Andersen, Kierkegaard, Thorvaldsen voltak a korszak nagy alkotói, de rajtuk kívül még egy sereg dán művész munkálkodott azon, hogy Dánia nagyságát fényezze oly módon, hogyha például a Himmelbjerg szerepelt egy festményen, a valós méretének kétszeresére nagyították. A korszak nagy eseménye, hogy VII. Frigyes király 1849-ben alkotmányt adott az országnak (a '48-as forradalmak szolid hatása Dániára), amiben mai formájára korlátozta hatalmát (magyarán semmire), mielőtt a forradalmárok felfordulást csináltak volna az ő országában is. VII. Frigyest azóta az alkotmányozónak kijáró dicsőség övezi, holott valójában iszákos volt, szellemi képességei gyatrák, és maga alá gyűrt minden fehércselédet, akit ért - ezt nem én mondtam, hanem a tanár.
Azt kell mondjam, a dánok 150 év után is nagy hévvel űzik a "denmarkozást", csak nem a dicső múltat, hanem a dicső jelent emlegetik (érthető okokból). A dán zászló a legváltozatosabb helyeken bukkan elő, például kortárs festményeken. Sajátos helyi tradíció, ahogy az a múlt pénteken gyerekzsúr témájában rendezett népfőiskolai buli dekorációjából kiderült (meg is kérdeztük, és tényleg), hogy a gyerekzsúrokon dán zászló mintás terítővel fedik le az asztalt, apró és nagyobb dán zászlókkal ékesítik a süteményt és az egész házat. Le is vontam a konklúziót, hogy kis hazánk nem a legnacionalistább ország Európában. A dánok nacionalizmusa ugyanakkor nem fülsértő: nem próbálják hangosan, százszor ismételve bizonygatni, mert anélkül is tudják, magabiztosan, hogy ők, a dánok is hozzátettek a világ folyásához.
Ui.: Kékfogú Harald neve angolul Harald Bluetooth. Melyik cég is viseli a viking király nevét? Nem vicc. A Bluetooth-t azért tervezték, hogy vezeték nélkül kössön össze számítógépeket, mobiltelefonokat, ahogy Harald egyesítette az elkülönült viking törzseket. A cég logója a H és B betűk rúnáit ötvözi.
Bluetooth logo
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése