Viccelődünk

     A családi napon történt talán, hogy viccelődtünk az egyik tanárral, aki alighanem elérte már a spicces állapotot, amikor az ember vagy őszinte, vagy összezavarodott, leginkább pedig óvatlanul elárulja, ami a fejében kering. Szóval megjegyezte nekem a tanár, hogy ez a Cirius-ösztöndíj, ami lehetővé teszi a kelet-európaiak népfőiskolai vakációját, tulajdonképp arra szolgál, hogy a kelet-európaiak megtanulják e neves intézményben, hogy is működik a demokrácia. Elkerekedett a szemem, mire a tanár gyorsan biztosított, hogy csak a dán humor gyöngyszemét ejtette el itten, gurította útjára; mint írtam, a dán irónia tagadásba fordít át mindent, ha A van, B-t mond, hogy az ember fejében felmerül a kétely, mi a francra gondolt a másik valójában; itt mindennek igaz az ellentéte is, vonom meg a vállam.
     Kár, hogy csapnivaló vagyok riposztozásban, és csak utólag jutott eszembe, azzal kellett volna visszavágnom, hogy a Cirius-ösztöndíj másik kimondatlan célja, amolyan "hidden agenda", hogy a dánok tanuljanak tőlünk egy kis szabadgondolkodást.