Ugorjunk vissza az időben, a húsvéti szünet utánra. Történt akkoriban pár apróság, ami figyelmet érdemelhet. A húsvéti szünet utáni kedden a külföldi diákok háromnegyede ellógta az "international" órát. Nem kell véres okokra gondolni: a tanár, akit épp akkoriban osztottak be hozzánk, biciklizést tervezett (írt elő) - zuhogó esőben. Csak kinéztem az ablakon - valószínűleg egy időben a többi társammal -, konstatáltam, hogy szakad, magamban végigzongoráztam, hogy nincs vízhatlan ruhám, és nem jelentem meg a találkozóhelyen. Egy ember hiánya csak nem tűnik fel, csakhogy sok kicsi sokra ment, és szemet szúrt. Ez után nem sokkal került sor arra a bizonyos megbeszélésre, amikor felmerült, a tanárok hogyan segíthetnék jobban az integrációt. Az igazgatónő arra is rákérdezett, miért nem mentünk a biciklis kirándulásra, "lehet, hogy ahonnan mi jövünk, nem szokás kirándulni, kimenni a szabadba, de itt Dániában igen". Elmagyaráztuk, hogy ott is szokás, ahonnan mi jövünk, csak nem szakadó esőben.
A népfőiskolán gyakran előfordul, hogy 1-2 ember nem látogatja az órát (dán, külföldi egyaránt), de csoportos távolmaradásra nincs sok (ittlétem óta nincs) precedens. S mit csinál a kelet-európai diák, ha nem tetszik valami? Lóg, akár tömegesen. Ami nem veszi ki magát jól egy olyan közegben, ahol az emberek a jelenlétükkel építik a rendszert. A kelet-európai hagyományokat Dániában sem lehet megtagadni, protestálnivaló itt is akad (mindenhol), elnyomás, igazságtalanság, amire rá lehet repülni, a tüntetés módját pedig a helyszín (közösség, társadalom) szabja meg. A kelet-európaiak a hiányukkal tüntettek a dán népfőiskolán.
A népfőiskolai vezetés nem zárt minket pincébe, nem állított pellengérre, nem fenyegetőzött kirúgással. Némi idő elteltével megkérdezte, mi volt a baj (ha már nem mondtuk el magunktól). A tanár, aki a vizes biciklizést szervezte, az incidens után egy héttel, miután szintén nem repestünk lelkesen egy fagyoskodással telt hétfői kirándulástól, leadott minket, és másik tanár vette át az órát. Azóta nem történt hasonló ügy, az idő is javult lassan (ha épp nem, benti programot szerveztek), és mi örülünk minden kiruccanásnak.
Bár amikor ezen a poszton gondolkodtam (mielőtt írni kezdtem), eszembe jutott, hogy az a bizonyos epizód a kollektív takarítással igencsak egybeesett az óráról való távolmaradásunkkal, emlékszünk, amikor a külföldi diákokat többlettakarításra akarta ítélni a népfőiskola (az igazgatónő, meg gondolom a tanári kar egy része), de az egyik tanár megmentett minket. Akkor átfutott rajtam, hogy mi van, rendre akarnak tanítani - de elhessegettem, mondván, paranoid vagyok. Utólag azonban körvonalazódik némi konklúzió az összeesküvés-elméletből.
2006 óta tart a Cirius-ösztöndíj (kelet-európai diákok népfőiskolai vakációja), az idei év az utolsó, már csak az őszi szemeszterre lehet jönni extra kedvezményes tarifával. Igaz, a jövőben is megtalálják majd a módját, hogy támogatást adjanak a nemrég csatlakozott EU-országokból érkezőknek (legalábbis ígéri a népfőiskola), de ennyire már nem lesz olcsó. 6 év, 12 szemeszter, meg tudom érteni, hogy nehéz és fárasztó toleránsnak lenni, elfogadni, hogy máshol mások a szokások, és ide hozzák a mást is, és együtt kell élni azzal is. Azt hiszem, összességében még mindig jól bírják, és ezt az egy esetet leszámítva nem sodródtunk a konfrontáció szélére.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése