Már többször jártunk Aarhusban, a keleti part nagyvárosában, ideje hát, hogy ejtsek róla pár szót. Ahogy az útikönyvem írja, Aarhus szereti a világ legkisebb nagyvárosának nevezni magát, bár ebben a kitüntető címben bujkál némi irónia. Aarhus ugyanis nem épp terjedelmes, lakosainak száma 250-300.000, de nem a méret a lényeg, illetve nemcsak a méret teszi a nagyvárost, gondolhatják az aarhusiak, hanem az infrastruktúra, az intézmények. Ügyelnek is arra, hogy meglegyen minden, amije egy magára kicsit is adó nagyvárosnak van: történelmi belváros sétálóutcákkal, katedrálissal, csatornával, továbbá puccos bevásárlóközpont, skandináv kultúrcenter, Műcsarnok. No meg természetesen a Musikhuset (Zeneház), amit csütörtökön látogattunk meg, és ahol komolyzenei (opera is), jazz, könnyűzenei, szóval mindenféle koncertet lehet hallgatni. Pezsegjen a kultúra, ahogy kell.
Az aarhusi egyetemen is körbevittek; több tanárom is ide járt. Geometrikus formákba rendeződő okkersárga (naná) téglaépületek, az egyik teremben hullámvonalban futnak a padlócsempék, a campus körüli nagy parkban (megérdemlik a zöldet az egyetemisták) pedig görög színház stílusban lejt a domb. A régebbi, borostyánnal befuttatott kockaépületek bekerültek Dánia tíz legfontosabb '30-as években emelt épülete közé. Duruzsoló zsivaj, sok kávézó, büfé szanaszét a campuson; lezserség, egyszerű örömök - ilyenek lehetnek a dán egyetemi mindennapok.
A tenger mellett, erdővel körülvéve áll a királynő nyári rezidenciája; egyszerű fehér kúria sejlik át a sárgászöld lombkoronák közt, eszembe nem jutna, hogy egy királynő hajléka, ha nem mondják külön. A sárgászöld lombkoronák közt ösvények vezetnek - közpark az erdő. A tenger feletti nagy füves téren szabadtéri fitneszeszközök állnak rendelkezésre; a futópadon állva nem mellesleg épp a tengerre nyílik a kilátás. Mindenkinek jár a testmozgás és a természet.
Aarhusban is kedvelik a teljes házfalas graffitiket, mint Koppenhágában. A város bohémságát nemcsak, és egyediségét mégsem elsősorban ezek, hanem az itt-ott felbukkanó, állatformájú köztéri szobrok adják, malaccsalád, víziló, kedvencem a Musikhuset előtti nagy parkban heverő bálna. Dániában szeretik és tisztelik az állatokat.
Épp Aarhusban történt először, e hét hétfőjén, hogy hajléktalannal találkoztam Dániában. A külföldi diákok szokásos kirándulásán a tanár többek között elvitt a kedvenc kávézójába Aarhusban, ahol a népfőiskola meghívott minket egy tejeskávéra vagy cappuccinóra. A hideg ellenére kint ültünk a kávézó utcára nyúló teraszán (csak ott volt hely, és addig is gyakoroljuk az időjárással dacoló dán életvitelt), a tanárunk maga hozta ki mindenkinek, amit rendelt; felszolgált nekünk, kiszolgált minket, hiába ajánlkoztunk, nem hagyta, hogy segítsünk. Ekkor talált meg minket a hajléktalan, aki, mihelyst levette, hogy dánul nem értünk, angolul, majd németül kért pénzt, és amikor belátta, hogy nem jár sikerrel, a fejünkhöz vágta (angolul), hogy rendben, de akkor nem osztja meg velünk a hasist, amit betekert.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése